Séta Versailles-ban, a Napkirály és az illatok birodalmában
Jázmin, tubarózsa, citrom és narancs illatfelhője csap meg, mintha parfümben fürödnék. A gigantikus kastélyparkban enyhébben, mert fúj a szél, a kastélyban más szagokkal, bent a melegházban pedig erőteljes mandarinaromával vegyülve. A melegházat Orangerie-nek hívták, amit aztán a Habsburgok is leutánoztak.
Versailles nemcsak pompázatos királyi kastély és történelmi döntések helyszíne, hanem páratlan növénybirodalom is évszázadok óta. Évente több százezer virágot ültet itt el egy egész kertészcsapat szín, illat, magasság, forma és virágzási idő szerint. Gömbök, gúlák, körök és ovális ágyások sorakoznak a klasszikus francia barokk szigorú geometriája szerint.
Abban az időben nagyon kedvelt és drága találmány volt a szökőkút, a vízcsobogástól hangos ligeteket pedig antik szobrok díszítették. A parkban színi előadások, koncertek, táncjátékok zajlottak. A Hameau nevű épület Marie-Antoinette tulajdonát képezte, aki az ottani kertet angol-kínai stílusúvá alakíttatta át.
XIV. Lajos kifejezetten kedvelte az intenzív illatú virágokat. Tavasszal a hóvirágok, krókuszok, nárciszok, tulipánok és jácintok tobzódtak, nyáron a tubarózsa, a jázmin és a szegfűfélék illata uralkodott. A korona persze a rózsának jutott, a rózsanemesítők magas királyi javadalmazásban részesültek. Marie-Antoinette kedvenc helyén, a Királynő ligetében ma is majd negyvenféle rózsafajta nyílik késő őszig.
Télen is imádott a Napkirály növénydzsungelben sétálni, ezért találta ki az Orangerie-t. Itt több mint 1000 dézsás növény található – citrom-, narancs- és mandarinfák, leánderek és gránátalmafák –, amelyeket nyáron kivisznek a szabadba. Állítólag hétszáz fügefa magasodott a hatalmas dézsákban. A konyhakert létrehozását Jean-Baptiste La Quintinie-re bízta, 1677-ben kezdődött el az új konyhakert kialakítása.
Annyira ragaszkodott Versailles-hoz, hogy az egész udvart idehelyezte át, és 1682-ben királyi székhellyé nevezte ki. 1722 júniusától 1789 októberéig Versailles volt a francia királyság nem hivatalos fővárosa. Az 1789-es polgári forradalom alatt kincseit részben megsemmisítették, de I. Napóleon még itt töltötte a nyarakat. 1830-ban Lajos Fülöp a nemzetnek ajándékozta azzal, hogy legyen belőle múzeum.
A palotaegyüttes az 1871-es porosz-francia háború idején kórházként működött, majd I. Vilmos császár a tükörtermet választotta a Német Császárság kikiáltásának színhelyéül. Revansot a franciák 1919-ben vehettek, ugyanebben a galériában írták alá a Versailles-i szerződéseket, amely a magyar történelemben Trianon néven vonult be.
A kastély és a kert ma 787 hektáros területen fekszik, és évente majd 20 millió látogatót vonz. A kastély ikonikus terme, a Galerie des Glaces 73 méter hosszú és 357 tükör díszíti. A kastély és a park nem akadálymentesített, kerekesszékesek nem látogathatják. A főurak hintón vagy gyaloghintón jártak, a cselédség soha nem mutatkozhatott az urak előtt.
A király és a királyné lakosztályai pazarul berendezett, aranyozott barokk termek, rendkívül értékes bútorokkal és szobrokkal. Az André Le Nôtre által tervezett park csatornákkal, szobrokkal, szökőkutakkal 800 hektáron terül el. A hatalmas komplexum részét képezik a Trianon Paloták és Marie-Antoinette vidéki stílusú házai.
Versailles csupán 17,1 kilométerre fekszik Párizs központjától. A Párizsi C RER-vonal két állomás is kiszolgálja: Versailles-Château – Rive-Gauche és Porchefontaine, valamint a Párizs – Saint-Lazare helyiérdekű vasútvonal Versailles-Rive-Droite és Montreuil állomása. A kastély újabban játékos, családi tevékenységeket kínál, a kisvonat pedig alternatívát nyújt a birtok bejárására.