Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog – évente hány millió rubelbe kerül a tetem fenntartása?

Egy tömeggyilkos forradalmár-diktátor testét több mint száz éve konzerválják és őrzik Moszkvában, a Vörös téren. Ezrek látogatják mindennap a világ minden tájáról, beleértve saját szülőhazáját is. Vlagyimir Iljics Uljanov (Lenin) bebalzsamozott testét 1924-es halála óta mesterségesen tartják fenn.

Oroszországban a rendszerváltás ellenére Lenin nem egy letűnt korszak jelképe, hanem a történelem része. Az egész országban állnak a Lenin-szobrok, és bár Leningrádot már Szentpétervárnak hívják, a kisebb településeken szinte mindenütt létezik ma is Lenin utca.

A test tartósítását Vlagyimir Vorobjov anatómia-professzor és Borisz Zbarszkij biokémikus kezdte el 1924-ben. Egy speciális oldattal – amely többek között kálium-acetátot és glicerint tartalmaz – itatják át a szöveteket, hogy megőrizzék a test rugalmasságát és formáját. A mauzóleumban állandó, 16 °C-os hőmérséklet és 80–90 százalékos páratartalom uralkodik. A testet körülbelül másfél évente speciális kémiai fürdőbe helyezik egy korszerű laboratóriumban, hogy megakadályozzák a bomlást. A második világháború idején, 1941-ben titokban Szibériába, Tyumenybe szállították.

Különféle adatok láttak napvilágot arról, hogy ez évente mennyibe kerül az orosz költségvetésnek: a becslések 13 milliótól 15 millió rubelig terjednek. Egy külön erre a célra létrehozott kutatócsoport folyamatosan ellenőrzi a holttest állapotát. A tetemet 18 havonta teljesen újrabalzsamozzák, ilyenkor másfél hónapra egy glicerinből, formaldehidből, kálium-acetátból és egyéb vegyszerekből álló folyadékkal teli üvegkádba áztatják. Rendszeresen pótolják a hiányzó részeket, például a régóta nem létező szempillákat.

Harmincezer szeletre vágták az agyát

Halála után a szovjet vezetés mindent megtett azért, hogy tudományosan is bebizonyítsa: a bolsevik vezető zseni volt. Ezért eltávolították az agyát, és egy szigorúan titkos projekt keretében megvizsgálták. A vizsgálat során több mint 30 ezer szeletre vágták fel az agyat. A szovjet kormány 1925-ben felkérte a korszak neves német neurobiológusát, Oskar Vogtot, hogy vezesse a kutatást. Vogt és csapata Lenin agyát 30 953 hajszálvékony szeletre vágta fel, majd azokat üveglapok közé helyezve, mikroszkóp alatt elemezte. Az agyszeleteket évtizedekig egy páncélozott, titkos szobában őrizték Moszkvában, és csak a Szovjetunió 1991-es összeomlása után nyitották meg – azt is csak részben.

Oskar Vogt 1929-es hivatalos jelentésében kijelentette, hogy Lenin agykérgének harmadik rétegében a piramissejtek rendkívül nagyok és sűrűek voltak. Bár a szovjet propaganda ezt azonnal a zsenialitás bizonyítékaként tálalta, a modern tudomány és a későbbi felülvizsgálatok kimutatták, hogy Lenin agyában anatómiailag semmi olyan rendkívüli nem volt, ami megkülönböztette volna őt egy átlagos embertől.

A boncolás során a patológusokat sokkolta Lenin érrendszerének rossz állapota. Az agyalapi nagy verőerek az extrém érelmeszesedés miatt annyira elkórosodtak és kalcifikálódtak, hogy amikor a boncolást végző Alekszej Abrikoszinov professzor fémcsipesszel megkocogtatta őket, az erek szinte kőként kongtak. Az agy bal féltekéje teljesen elsorvadt, és több területen elhalások keletkeztek a sorozatos agyvérzések miatt.

A szifilisz- és a méreggyanút tagadták

Sokáig tartotta magát a pletyka, hogy Lenin neuroszifiliszben szenvedett. Az agy tönkrement állapota és a tünetek hasonlítottak erre, ráadásul Lenin korábban kapott szifilisz elleni kezelést is. Ezt a verziót a szovjet állam kategorikusan letagadta és eltitkolta. Egyes modern kutatók felvetették, hogy mivel Lenin állapota a halála előtti órákban átmenetileg javult, majd hirtelen görcsrohamok közt meghalt, akár mérgezés áldozata is lehetett. Mivel toxikológiai vizsgálatot Sztálin parancsára nem végeztek az agyszöveteken, ez máig titok maradt. Újabb genetikai vizsgálatok során arra jutottak, hogy a családjában halmozottan fordult elő korai érrendszeri tragédia: apja is 54 évesen halt meg agyvérzésben. Lenin valószínűleg egy ritka genetikai mutációban szenvedett.

Forradalom nem létezhet kivégzések nélkül

Szendi Gábor könyvében ezt olvashatjuk: Lenin „ellenezte a halálos ítélet eltörlését, mert forradalmat nem lehet kivégzések nélkül megnyerni”. Egy 1918-as kiadatlan cikkében javasolta minden tizedik lazsáló munkás helyszíni kivégzését. Parancsba adta, hogy az egyházi birtokok kisajátítása ellen tiltakozó papokat ki kell vezetni és végezni; személyesen rendelkezett a cári család teljes körű legyilkolásáról. Rendre kerülnek elő a titkos archívumokból olyan táviratok, amelyekben Lenin megparancsolja 100 kulák nyilvános akasztását a parasztok elrettentésére.

Bár az orosz lakosság körében végzett felmérések szerint a többség inkább eltemettetné Lenint, a politikai vezetés egyelőre fenntartja a Vörös téren található mauzóleumot.