Szerkezeti feszültségek árnyékolják be a magyar gazdaság növekedését
A magyar gazdaság fellendülését komoly szerkezeti feszültségek és fenntarthatatlan folyamatok árnyékolják be Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője szerint. A szakértő a hitelintézet sajtótájékoztatóján kifejtette: a GDP idén vélhetően 1,7 százalékkal bővül, de a növekedés motorja kizárólag a lakossági fogyasztás, miközben a beruházások évtizedes mélypontra süllyedtek.
A legnagyobb kockázatot a termelékenységtől teljesen elszakadt, robusztus bérdinamika és a fundamentumokhoz képest túl erős forint jelentik. Németh Dávid szerint a hazai makrogazdasági pálya egyik legkritikusabb pontja a munkaerőpiac és a bérdinamika alakulása. Bár a munkaerőpiac korábbi feszessége némileg oldódott az elmúlt években, az iparban és az építőiparban a plusz munkaerőkereslet gyakorlatilag teljesen eltűnt, a bérdinamika viszont a minimálbér és a garantált bérminimum kötelező emelései miatt rendkívül magas maradt.
„Normális esetben a béreknek a termelékenységgel párhuzamosan kellene növekedniük, Magyarországon azonban a fizetések teljesen elszakadtak a valós termelékenységtől” – figyelmeztetett a vezető elemző. A fenntarthatóság érdekében a bérdinamikának 2027-ben jelentősen le kell lassulnia.
A helyzetet nehezíti, hogy a forint az utóbbi időszakban jelentősen erősödött, a 360 és 370 közötti sávban tartózkodik az euróval szemben. A túl erős forint miatt a hazai munkaerő költsége nemzetközi szinten is kifejezetten magasnak számít, ami rontja a versenyképességet. Ez a stabilitás ráadásul törékeny: ha a közel-keleti feszültségek miatt a kőolaj ára a világpiacon 130 dollárig emelkedne, az euró jegyzése azonnal 380 forintig ugorhatna fel.
A K&H előrejelzése szerint a gazdaság 2027-ben 2,4 százalékkal, 2028-ban pedig már 2,8 százalékkal növekedhet, a növekedés szerkezete azonban egészségtelen. A lakossági fogyasztás élénkülése komoly hajtóerőt jelent, de a beruházások rendkívül alacsony szinten vannak. A megugró fogyasztás miatt többet kell importálni, ami rontja a külső egyensúlyt, a cégek növekvő készletszintjei pedig arra utalnak, hogy a vállalatok egyelőre nem tudják eladni az összes megtermelt árut.
A vállalati hitelállomány, amely 2010-ben még bőven a régiós átlag felett alakult, mára a környező országok szintjére esett vissza. Az uniós források idén még nem tudták érdemben megtámasztani a fejlesztéseket, pedig a kohéziós alapokból érkező, tízmilliárd eurós nagyságrendű keretet legkésőbb 2029-2030-ig kötelezően el kell költeni. Ha ezek a pénzek beáramlanak, jövőre megérkezhet a beruházási fordulat.
Nemzetközi szinten az Európai Unió arányaiban folyamatosan veszít a világexportból, miközben az Egyesült Államok tartja pozícióit, Kína pedig növeli részesedését. Kína rendkívül agresszíven exportálja az elektromos autókat, ami nehéz helyzetbe hozza a hagyományos európai autógyártókat. Az amerikai állampapírhozamok húsz éve nem látott magasságokba emelkedtek, ugyanakkor a magyar állampapírok jól állnak, a kamatfelár nem kezdett el növekedni. Bár a Magyar Nemzeti Bank a nyáron háromszor csökkentette az alapkamatot, a további hazai kamatvágásokat nehezítheti, ha a nagy külföldi jegybankok szigorítanak. Az Európai Központi Bank és a Federal Reserve további emelései miatt az idei év hátralévő részében a hazai alapkamat vélhetően az 5,5 százalékos szinten marad, és a kamatvágások folytatása a következő évre tolódik át.
A makrogazdasági ború ellenére a hazai vállalatvezetők rendkívül optimistává váltak a K&H nagyvállalati növekedési indexének legfrissebb adatai szerint. Az év első negyedében még a pesszimizmus dominált, a második és harmadik negyedévre drasztikus fordulat következett be. Bodor Tibor, a K&H vállalati üzletágának vezetője szerint az optimizmus elsősorban a tízmilliárd forint feletti forgalmú vállalatokra jellemző. A megkérdezett nagyvállalatok kétharmada rövid távon is pozitív változásokat prognosztizál, hároméves időtávon pedig a vállalatok 79 százaléka vár egyértelmű javulást.
A vállalatok jövő évi jövedelmezőségét befolyásoló tényezők közül a harmadik negyedévre a közvetlen piaci hatások vették át a vezetést: az első helyre az árfolyamváltozások kerültek, második a beszállítói árak, harmadik a hazai vevők helyzete. Az energiaárak kérdése látványosan hátrasorolódott, a cégek megtanultak együtt élni a tartósan magas árakkal.
A pozitív jövőkép egyelőre nem csapódik le tömeges beruházásokban. Kevesen terveznek fejlesztéseket, akik igen, azok az informatika, a digitalizáció és a termelőgépek felé fordulnak, utóbbi kettő a régiós bérnyomásra és a hazai digitális elmaradásra adott közvetlen válasz. A beruházásokhoz hosszú távú hitelekre lenne szükség, de a vállalatok mindössze öt százaléka számít arra, hogy nőni fog a hosszú távú kölcsönök iránti igény, a többség óvatos a külső finanszírozással.