Négy kritikus terület dönthet az euróbevezetés sikeréről
A GKI Gazdaságkutató Zrt. legújabb elemzése az euró magyarországi bevezetésének négy kritikus területét veszi sorra, amelyek a maastrichti kritériumokon túl kiemelt figyelmet érdemelnek ahhoz, hogy sikeres lehessen a közös európai pénz bevezetése a 2030-as cél figyelembevételével.
A szervezet álláspontja szerint a befektetők hisznek a magyar euróban, a hazai hozamszintek és felárak az utóbbi hónapokban jelentős mértékben csökkentek. Ha nem csak gyors, hanem sikeres euróbevezetést szeretnénk, akkor a maastrichti nominális feltételeken felül legalább négy olyan terület van, amiről kevesebbet hallani, pedig alapjaiban határozhatják meg a közös pénz átvételének kimenetelét és sikerességét.
Kármán András pénzügyminiszter júniusban megerősítette: Magyarország 2030-ig teljesíti a maastrichti kritériumokat. A piac hisz neki: az állampapír-hozamok és a felárak csökkenése azt jelzi, hogy a befektetők egy gyors és szinte tökéletes csatlakozást áraznak.
A GKI elemzése ugyanakkor négy olyan területet azonosít, amelyek a formális kritériumokon túl fejtörést okozhatnak, és amelyekre a következő négy évben érdemes figyelni. Felidézik, Magyarország az öt maastrichti feltétel közül jelenleg egyet teljesít: az inflációs feltételt. A többi, az államháztartási hiányra, az adósságrátára, az árfolyam-stabilitásra és a hosszú távú hozamokra vonatkozó előírások teljesítése egyelőre várat magára.
Az elemzés rámutat: még ha mind az öt feltétel teljesül is, a bevezetés sikerét négy mélyebb tényező dönti majd el. Az euró nem cél, hanem eszköz: az eldőlni látszik, hogy a gazdaságpolitika az eurón keresztül tervezi sikeressé tenni a magyar gazdaságot, azaz az igazi kérdés egyre inkább az, hogy milyen állapotban csatlakozik Magyarország az eurózónához, és nem az, hogy csatlakozik-e.
Az első a nemzetközi környezet. Sikeres euróbevezetéshez ugyanis stabil külső háttér kell, miközben a geopolitikai feszültségek nem csillapodnak: az olajár 100 dollár fölött alakul, az amerikai tízéves kötvényhozam 5 százalék fölé kúszott.
A második a strukturális felkészültség: a magyar gazdaság extenzív növekedési modellje kifulladt, a magyar gazdaság termelékenysége alacsony, energiaigénye magas, a beruházások stagnálnak, a munkanélküliség emelkedik.
A harmadik a fiskális környezet, különös tekintettel annak szerkezetére, hiszen a 7,5 százalékos idei hiányból úgy kell eljutni a maastrichti szintre, hogy közben a védelmi, a zöld és a hosszú távú kilátásokat meghatározó humán ágazatok beruházási igénye egyre emelkedik, és kérdéses, hogy ezeket a területeket milyen mértékben lehet EU-s forrásokból felzárkóztatni.
A negyedik kritikus terület a monetáris alkalmazkodás: az infláció valóban alacsony, de ennek eléréséhez a jegybank jelenleg 300-400 bázispontos reálkamatot tart fenn, ami gyors reálfelértékelődést okoz, ami a reálgazdaság bizonyos szereplőit hátrányosan érinti. Kérdés ezért előretekintve is, hogy a reálgazdasági szereplők alkalmazkodási igényét figyelembe véve mi az egész folyamat optimális időzítése és lefutása, illetve, hogy az euróval megérkező alacsonyabb reálkamat mellett a magyar infláció tartósan mérsékelt tud-e majd maradni a jelen feltételek mellett.
A GKI elemzése szerint a piaci árazás optimista, a társadalmi támogatottság magas, a potenciális előnyök – azaz a tartósan alacsonyabb kamatok, az árfolyam-kockázat megszűnése, az EKB hitelességének importálása – valós lehetőséget jelentenek. A piaci támogatás egy megelőlegezett bizalmat tükröz, ami ugyanakkor felelősséget is hordoz magában.
Mivel az eurócsatlakozás egy gyakorlatilag visszafordíthatatlan integrációs kapcsot teremt, így nem a leggyorsabb, hanem a legjobban előkészített út vezet sikerre. A négy felsorolt kritikus területen elért eredmények és előrehaladások nem egymástól függetlenül, hanem együtt és egyszerre fognak dönteni arról, hogy Magyarország képes lesz-e egy versenyképes, kiegyensúlyozott gazdaságként csatlakozni az euróhoz, elkerülve annak a csapdáját, hogy beleerőltesse magát az eurózónába.