Előrehozott választások Spanyolországban: véget érhet a Sánchez-korszak?
Spanyolországban november 29-én tartják az előrehozott parlamenti választásokat, miután a parlament alsóháza elutasította a lakhatási válság kezelését célzó kormányrendeletet. Pedro Sánchez miniszterelnök 2018 júniusa óta irányítja az országot, ez idő alatt három kormányt alakított.
A kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt és a Sumar baloldali pártszövetség kisebbségben volt a törvényhozásban, így a törvényjavaslatok elfogadásához több kisebb párt támogatására volt szükségük, ami ezúttal nem sikerült. Sánchez szerint most a választók döntenek az ország jövőjéről.
A szeptemberi közvélemény-kutatások a Néppárt győzelmét valószínűsítik, amely a szavazatok mintegy 33 százalékára számíthat. A szocialisták támogatottsága 26 százalék körül alakul, míg a radikális baloldali pártok ennél lényegesen gyengébben szerepelnek. A Néppárt csak a szélsőjobboldali VOX-szal közösen lenne képes kormányt alakítani.
Lakhatási válság és társadalmi feszültségek
A lakhatási válság Spanyolország egyik legsúlyosabb problémájává vált, amely már nemcsak a fiatalokat, hanem minden korosztályt érint. A lakbérek és lakhatási költségek olyan szintre emelkedtek, amelyet a jövedelmek képtelenek követni. A helyzetet súlyosbítja a spekuláció és a megfizethető bérlakások hiánya.
A tiltakozások katalizátora egy 87 éves, mozgássérült madridi nyugdíjas asszony kilakoltatása volt, amely országos felháborodást váltott ki. A tüntetők Madrid belvárosában sátortábort is felállítottak. A legfrissebb hírek szerint az idős hölgy végül visszatérhet otthonába.
A kormány két sürgősségi lakhatási rendelettel próbált reagálni a válságra, többek között a kiszolgáltatott bérlők kilakoltatásának megakadályozására, de a Néppárt, a VOX és a katalán Junts megtorpedózta ezeket a parlamentben.
Politikai kihívások és a kormányzás mérlege
A spanyol kormányfőnek kezdettől fogva törékeny parlamenti többsége volt, amelyben a függetlenségpárti Junts támogatása kulcsfontosságú volt. A Junts fokozatosan eltávolodott a kormánytól, miután nem teljesültek maradéktalanul a követelései. Emiatt Sánchez három év alatt egyetlen költségvetést sem tudott keresztülvinni.
Súlyos teher volt a katalán függetlenségi konfliktus során bebörtönzött katalán politikusok többségének kedvező amnesztiatörvény is, amely megosztotta a spanyol társadalmat. Ehhez jöttek hozzá a kormányfő közvetlen politikai és családi környezetét érintő korrupciós vádak és bírósági ügyek.
A kormány hitelességét kikezdte a júliusi ceutai krízis is, amikor közel 80 ezer migráns érkezett Marokkóból az afrikai spanyol enklávéba. A hatóságokat felkészületlenül érte a helyzet, és a kormány máig nem tudja kezelni az ott kialakult állapotokat, annak ellenére sem, hogy a migránsok túlnyomó többsége visszatért Marokkóba.
Spanyolország nemzetközi szerepe
Spanyolország gazdasági mutatói kedvezőek, bizonyos területeken az Európai Unió éllovasa, bár a mindennapok során a társadalom ezt nem érzi. Az ország nemzetközi súlya és európai szerepvállalása is erősödött.
A spanyol társadalom többsége szimpatizál azzal, hogy Sánchez nyíltan szembeszáll az amerikai elnökkel gyakorlatilag minden kérdésben, valamint egyértelműen Izrael-kritikus álláspontot foglal el. A kormány büszke a jóléti állam, az oktatás és az egészségügy területén elért intézkedéseire is.
Sánchez az utolsó egyértelműen baloldali-szociáldemokrata miniszterelnök egy nagy európai országban, sokak szemében az utolsó bástya a jobboldali hullám tengerében. A brazil elnökkel együtt önmagukat nevezték ki a jobboldal elleni nemzetközi harc vezetőinek, és most esély mutatkozik arra, hogy nagyjából egyszerre buknak el.
A választás tétje
A spanyol választások esélyese a jobboldal. A radikális VOX a nagy pártok közül egyedüliként folyamatosan erősödik, a Néppárttal együtt már a szavazatok felére számíthat, ami elegendő lenne a kormányzóképességhez. Ez a Néppárt elnöke számára megnyithatná a miniszterelnökséghez vezető utat, jelentős engedményekkel a VOX részére.
A Franco-diktatúra lezárulta, 1975 óta most történhet meg először, hogy egy szélsőjobboldali párt kerül kormányra Spanyolországban. A VOX az utóbbi egy évben minden korábbinál radikálisabb hangnemet ütött meg, elsősorban a migráció kapcsán.
A migrációs kérdésben a spanyol társadalom jelentős többsége a jobboldali pártokkal ért egyet, a lakhatási ügyben azonban elsöprő a szimpátia a baloldali pártokkal, tehát a kiábrándult baloldali szavazókat próbálja most mozgósítani Sánchez. A baloldal azonban megosztott, rengeteg belső konfliktussal küzd, és a radikális baloldali pártokból általában megalapítandó Széles Front még nem rendelkezik jelöltekkel és közös programmal. Jelen állás szerint a baloldal még együttesen sem rendelkezne a kormányzáshoz szükséges többséggel.