Tarjányi Péter a krakkói mészárlásról: „Ez a történet valahogy sántít”
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint a legfontosabb kérdés a krakkói támadás ügyében az, hogy a 24 éves Michal Oksinski milyen motivációval cselekedett. Ha politikai indíttatású gyűlöletbűncselekmény történt, egészen máshogy kell kezelni az eseményt, mint ha pszichés zavarról van szó – mondta a szakértő a hét halálos áldozattal járó támadásról, amelynek elkövetője hétfő reggelre belehalt sérüléseibe.
„Szembemegy a terrorista támadásokkal profilozási oldalról az, hogy a támadó a krakkói főtéren történtek előtt kivégezte a családtagjait is” – mutatott rá Tarjányi Péter. A lengyel belügyminiszter, Marcin Kierwinski nem sokkal a támadás után szélsőjobboldali irányultságról beszélt Oksinkivel kapcsolatban, a lengyel ellenzék viszont később azt kérte számon, hogy ezt milyen bizonyítékok alapján lehet kijelenteni.
„Ha megnézzük a Magyarországon történt romagyilkosságokat, ott abszolút volt szélsőjobboldali beütése az elkövetőknek, de egyikük sem ölte meg az édesanyját és az édesapját. Nekem ez nem passzolt bele ebbe a támadási sorba, és nagyobb esélyt adok arra, hogy ezt valamilyen pszichológiai zavar okozta, pontosan a család kivégzése miatt, ami előbb történt, mint a krakkói lövöldözés” – mondta a szakértő.
Tarjányi Péter szerint egyelőre semmilyen jel nem mutat arra, hogy a támadás valamiféle rendezvényhez vagy különleges időponthoz kötődött, Oksinski látszólag véletlenszerűen nyitott tüzet azokra, akik éppen Krakkó főterén tartózkodtak. Hozzátette: ezért is fontos türelemmel kivárni, mire jutnak a hatóságok.
A szakértő szerint a vizsgálat fő szálának annak kiderítésének kell lennie, hogy az elkövető ténylegesen ideológiai bekötöttség miatt hajtott-e végre terror- vagy gyűlöletbűncselekményt, vagy pszichés zavarról van szó. A két eshetőség ugyanis teljesen más választ igényel a hatóságok részéről: előbbi esetben a szélsőséges háttér, esetleges csoporttagság, kiképzés vagy külföldi szál feltárása szükséges, utóbbi esetben azt kell vizsgálni, milyen mulasztások történtek az intézményrendszerben, és hogyan juthatott a támadó fegyverhez.
Tarjányi Péter szerint egy pszichés zavar hatására elkövetett támadás Magyarországon is előfordulhat, egy ideológiához köthető támadást viszont nehezebben tud elképzelni. Megjegyezte, hogy az elmúlt 20-30 évben nagyon kevés forrás jutott a pszichiátriai intézményrendszerre, és ezt kiemelt prioritásként kezelné.
A lengyel rendőrök fellépéséről szólva a szakértő úgy vélekedett, nem igazán volt más lehetőségük, mint amit tettek: szokványos felszereléssel szálltak szembe egy katonai ismétlőfegyverrel rendelkező, taktikai felszerelésben mozgó támadóval, és bár tudták, hogy rosszak az esélyeik, harcképtelenné tették őt. Hozzátette, hogy a két rendőr túlélte az esetet, amihez az is hozzájárulhatott, hogy egy közeli étteremben két sebész is vacsorázott, akik azonnal elsősegélyt nyújtottak.
A magyar rendőrök felkészültségével kapcsolatban Tarjányi Péter kiemelte, hogy Lengyelország egészen más rendészeti, biztonsági és nemzetbiztonsági politikát folytat, és a rendészeti szerveknél jó ideje készülnek arra, hogy a háború bizonyos részei átterjedhetnek az országra. Példaként említette, hogy míg egy magyar rendőr limitált számú lőszerrel, statikus helyzetben, céltáblára gyakorol, a lengyeleknél a közrendőrök szintjén is szituációs lövészet van.
Megnyugtató tényezőként említette, hogy a magyar szabályozás a lőfegyverhez jutás tekintetében sokkal szigorúbb a lengyelnél. A hírek szerint a támadó az apja fegyverét használta, aki lövészklub tagjaként engedéllyel birtokolta azt.
Arra a kérdésre, hogy gyakoribbak lehetnek-e az ilyen támadások a térségben, a szakértő azt válaszolta, nem látja valószínűnek, ha sikerül megakadályozni, hogy olyan kibékíthetetlen ideológiai ellentét alakuljon ki, mint egyes nyugat-európai régiókban.