Molnos Péter szerint a vagyonadó műtárgyakra vonatkozó része nagyobb társadalmi kárt okoz, mint anyagi hasznot
Molnos Péter művészettörténész a Facebook-oldalán fejtette ki véleményét a tervezett vagyonadó műtárgyakat és műgyűjteményeket érintő rendelkezéseiről. Bejegyzésében három, a 19. század elején élt közismert személy – Gróf Andrássy Gyula, Kernstok Károly és Petrovics Elek – véleményét, illetve az akkori Károlyi-kormány pénzügyminiszteréhez írt leveleit idézte, így vezetve fel a saját álláspontját.
Mint írja, az idézett személyekhez hasonlóan ő is ellenzi, hogy a művészeti alkotásokat ugyanúgy számítsák be a vagyonadóba, mint bármilyen más ingó és ingatlan értéket. Hozzátette ugyanakkor, hogy sok tekintetben baloldali nézeteket vall, és elvben nincs baja a vagyonadóval. Olyan társadalomban szeretne élni, ahol egy tehetős ember büszke az általa befizetett adó nagyságára, és ahol a virilisták listájának első tíz helyén állók általános tiszteletnek és megbecsülésnek örvendenek.
Elsődleges érvét nem elvinek, hanem gyakorlatinak nevezi: álláspontja szerint a vagyonadónak ez a része biztosan sokkal nagyobb társadalmi kárt okoz, mint amennyi anyagi hasznot hoz a költségvetésnek.
A művészettörténész példákat is említ ismeretségi köréből: az örökség révén óriási értékű kollekciót birtokló, anyagilag szerény körülmények között élő családot, amely hirtelen, évenként többmilliós pluszköltséggel találhatná szemben magát. Vagy az épp Magyarországra hazaköltöző idősebb magyar urat, aki úgy látja, Németországban mégis jobb helye maradna a gyűjteményének. Vagy azt a vérbeli gyűjtőt, aki rádöbbent, hogy korábbi könyvei arra is jók már, hogy kiszámolhassák, mekkora vagyona van.
Posztjában arra is kitér, milyen problémát okozhat a műtárgypiacon, hogy ki határozza meg az értéket, és mi alapján. Felidézi, hogy rendszeresen előfordul: ugyanaz a kép az egyik aukciósháznál alig kelt el egy-két millió forintért, majd egy éven belül egy másik árverésen 10-15 millióig emelkedett. „Melyik az igazi érték? Divatok jönnek és mennek, ráadásul egyre gyorsabban, az árat szinte csak egy nyilvános megmérettetés tudja kideríteni, de ez is csupán esetleges pillanatfelvétel, sok esetben óriási messzeségben van a reális művészettörténeti értéktől” – fogalmaz.
Molnos Péter több mint 25 éve figyeli a formálódó magyar magángyűjteményeket, és legalább ennyi ideje kutatja a nagy elődök kollekcióit. Emlékeztet rá, hogy a 20. században többször is felmerült a műtárgyak vagyonadó alá sorolása, de a pénzügyminiszteri igények végül minden alkalommal megakadtak a kulturális élet nagy tekintélyű szereplőinek tiltakozásán. Így történt 1916-ban, amikor többek között ifjabb gróf Andrássy Gyula ellenérvei miatt vették ki a műtárgyakat az adóköteles vagyon köréből, hasonlóképpen a Károlyi-kormány idején, 1919-ben, majd Hegedűs Lóránt pénzügyminiszterségekor, 1921-ben.
Hozzáteszi: 1947-ig minden egyes kormány hamar rájött, hogy ez a döntés súlyos következményekkel sújtaná a magyar kulturális életet. Egyedül ebben az esztendőben vetettek ki vagyonadót és egyszeri vagyondézsmát a magánosok műtárgyaira, de idővel ez a szigor is enyhült, és inkább az eladásokra korlátozódó illetékké szelídült.