Elképesztően torz statisztika jelent meg a magyarok anyagi helyzetéről
A nemzetközi összehasonlításban kimagasló megtakarítási adat mögött súlyos vagyoni egyenlőtlenségek húzódnak meg: a magyar családok jelentős része egyáltalán nem tud félretenni.
A 2024–2025-ös időszakra vonatkozó, az OECD-országok nettó háztartási megtakarítási rátáját vizsgáló rangsorban Magyarország a második helyet foglalja el, közvetlenül a lista élén álló Svédország mögött. Az adatok szerint a magyar lakosság a rendelkezésre álló jövedelmének 14,3 százalékát teszi félre, ami azt jelenti, hogy minden hetedik forintját meg tudja takarítani. Ezen a téren csak a svédek előzik meg Magyarországot, akik 16 százalékkal vezetik a mezőnyt.
A kimagasló mutató azonban a valóságban egy jelentős torzítás eredménye. Az adat mögött nem a széles körű jólét, hanem az elmúlt évek gazdasági környezete áll. Magyarország 2023 körül ugrott az OECD-rangsor élbolyába, közvetlenül azután, hogy az országban jelentősen megemelkedett az infláció, és a csúcspontján meghaladta a 25 százalékot. A drasztikus áremelkedések, a reálbérek átmeneti visszaesése, a gazdasági növekedés megtorpanása és a bizonytalanabb jövőkép együttesen erős óvatossági motívumot váltottak ki a társadalomból. A háztartások egy része visszafogta a mindennapi fogyasztását, és igyekezett visszapótolni a korábban felélt tartalékait, a hiteltartozással rendelkezők pedig a bizonytalan kamatkörnyezet miatt a törlesztésre vagy a hitelek előtörlesztésére fókuszáltak.
A 14,3 százalékos átlagérték emellett elfed egy komoly szerkezeti problémát, a magyar társadalom pénzügyi széttagoltságát. A statisztikák egyetlen homogén szektorként kezelik a teljesen eltérő helyzetű családokat. A felmérések rávilágítanak a valóságra: miközben a lakosság 17 százaléka képes arra, hogy a jövedelmének több mint a 20 százalékát félretegye a hónap végén, addig a társadalom közel harmadának, 28 százalékának abszolút semmilyen havi pénzbeli megtakarítása sincsen. A hónapról hónapra élő, anyagi védőháló nélküli réteg aránya ráadásul egyre nagyobb a társadalomban, a magyarországi a legrosszabb mutató a környező régiós országokkal összevetve. A kiugró makrogazdasági megtakarítási ráta tehát nem a társadalom kollektív gazdagodását jelenti, sokkal inkább arról van szó, hogy a jövedelmi skála tetején elhelyezkedő, szabad tőkével rendelkező felsőbb rétegek a magas kamatokat kínáló eszközökben halmozták fel a pénzüket. Ez a szűk körű vagyonkoncentráció húzta fel az országos átlagot a nemzetközi ranglistákon, miközben a lakosság széles tömegei kiszolgáltatottak maradtak a gazdasági sokkoknak.
A megtakarítási kedv megugrásában a racionális befektetési lehetőségek is komoly szerepet játszottak. Azok a rétegek, amelyek rendelkeztek szabad tőkével, a magas inflációt követően megjelent, kedvező kamatozást kínáló lakossági állampapírok felé fordultak. Az inflációkövető kamatok olyan hozamokat biztosítottak, amelyekkel a lakosság meg tudta védeni a pénze vásárlóértékét, ez a tőkebeáramlás pedig növelte a hivatalos megtakarítási statisztikákat.
A Prémium Magyar Állampapírok (PMÁP) állományának megoszlása jól érzékelteti a vagyoni szakadékot. Az országban mindössze 550 ezer magánszemélynek volt ilyen állampapírja, vagyis a lakosság döntő része nem tudott élni a lehetőséggel. A PMÁP-ban lévő teljes lakossági vagyon (6990 milliárd forint) elsöprő többségét, 92,7 százalékát olyanok birtokolták, akik fejenként legalább 5 millió forintot tartottak ebben a megtakarítási formában. A kisbefektetők, akik 5 millió forint alatti összeget tudtak ide elhelyezni, a teljes prémiumállampapír-vagyonnak mindössze a 7,3 százalékát adják: a 0-1 milliós kategória 24 milliárd forintot, az 1-5 milliós kategória pedig 487 milliárdot képvisel. A csúcsot egy egészen szűk belső elit jelenti: nagyjából 25 ezer olyan nagybefektető van, aki 50 millió forint feletti fejenkénti állománnyal rendelkezik, és ők tartották a számláikon a teljes PMÁP-állomány több mint 40 százalékát.
A regionális trendek is jól mutatják, hogy a magyar adat mennyire a megváltozott gazdasági helyzetre adott lakossági reakció eredménye. A rangsorban Csehország áll a harmadik helyen 13,7 százalékkal. A cseh és a magyar gazdaság nagyon hasonló inflációs hullámot élt át az elmúlt években, és a lakossági reakció is megegyezett: a fogyasztás mérséklése és a biztonságosabb megtakarítási formák keresése. Ezzel szemben a stabilabb, kiszámíthatóbb gazdaságú jóléti államok lakossága sokkal bátrabban költ. Az Egyesült Államokban a ráta mindössze 4,9 százalék, az Egyesült Királyságban 4,7 százalék, míg Olaszországban 4,2 százalék. Ezekben az országokban a GDP jelentős részét a belső fogyasztás hajtja, míg a közép- és kelet-európai régióban a lakosság inkább pufferképzésre használja a jövedelmét.